Magyar fűszerpaprika

A fűszerpaprika eredetileg Közép-Amerikából származik, a Magyarok a török hódítások ideje alatt ismerték meg. Erről tanúskodik régies elnevezése, a "törökbors". A szegedi és kalocsai fűszerpaprika elterjedése, szintén a török megszállás idejéig nyúlik vissza, amikor még gyógynövényként termesztették, titokban a kertek távoli, eldugott részében. Az 1831-es kolerajárvány ideje alatt megelőző gyógyszerként használták. Európában a paprika, mint fűszer a Napóleoni háborúk ideje alatt terjedt el, a fekete bors behozatalának korlátozása alatti időszakban.

A magyarországi fűszerpaprika termesztésének központja Szeged városában volt, a 19. század elején. A termesztők a csípősséget gabonaszemek és erek hozzáadásával szabályozták. A 20. század 20-as éveiben Kalocsa jelentette az egyetlen konkurens paprika termesztő várost, melynek terméke már édes paprika volt. A történelem fintora, hogy a Szegedi paprika termesztésének helyszínéül, fő központjául Röszke, a kalocsai paprikáé viszont Bátya és Fajsz lett. Napjainkban a paprikatermesztés túlnyomórészt szintén itt összpontosul és vált Magyarország egyik meghatározó szimbólumává. A paprika turisztikai látványosság, gasztronómiai különlegességnek számít Magyarországon ízével, aromájával és különleges zamatával. Sőt, ajándéktárgyként is igen közkedvelt mindazok körében, akik ide látogatnak.

A paprikai díszítőelemként is jelen van a magyarországi életben, hiszen gyakran látni házak falán lógó, tűzpiros paprikafüzéreket, mely egyúttal ősi szárítási technológiának is számít. Színét, ízét, illatát és aromáját a termesztett fajtán kívül a szárítási és őrlési eljárás is nagymértékben befolyásolja. Főleg ezen tulajdonságai miatt rendkívül széles a gasztronómiai felhasználása. Színe és aroma legjobban forró olajban mutatkozik meg.

Az arany barnára pirított hagyma megszórva piros paprikával képezi számos, karakteres, tipikusan magyar étel alapját, mint például a gulyáslevesét is. A Magyar paprikát a világ minden sarkában előszeretettel használják.

A mindennapi fogyasztásra szánt zöldpaprika, a 19. század második felében kezdett elterjedni. Magyarország legnagyobb termelési régiójának a déli napos Szentes számít.

Ez a fajta zöldség mindenhol megvásárolható az egész év folyamán, valamint tudományos körökben is elismert zöldség, magas C-vitamin tartalmának köszönhetően. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós neve bizonyára ismerősen cseng mindenki számára, hiszen Ő volt, aki kimutatta a paprika magas C-vitamin tartalmát és a vitamin szervezetre gyakorolt rendkívül jótékony hatását.